Levelek Ivo Dzsimáról

[Letters From Iwo Jima]
amerikai háborús filmdráma, 140 perc, 2006

rendező: Clint Eastwood
forgatókönyvíró: Iris Yamashita, Paul Haggis
operatőr: Tom Stern
zene: Kyle Eastwood, Michael Stevens
producer: Clint Eastwood, Paul Haggis, Robert Lorenz, Steven Spielberg
vágó: Joel Cox

szereplő(k):
Ken Watanabe (Tadamichi Kuribayashi tábornok)
Kazunari Ninomiya (Saigo)
Tsuyoshi Ihara (Nishi)
Ryo Kase (Shimizu)
Hiroshi Watanabe (Fujita hadnagy)
Shido Nakamura (Ito)

Az amerikai hadsereg egyre közelebb jut Japánhoz. A Csendes-óceán nagy része már az övék, és a jenkik bíznak benne, hogy hamarosan véget ér a háború. Ám ahhoz, hogy igazi japán földre tehessék a lábukat, előbb ki szorítani ellenségeiket egy kis sziklaszigetről: Ivo Dzsimáról. A császári hadsereg nem hajlandó feladni állásait: tudják, ha ez a sziget a szövetségeseké lesz, a repülőgépeik innen már Tokiót is elérhetik.

Egyedül a sziget védelmével megbízott Kuribayashi tábornok (Ken Watanabe) gondolja úgy, hogy nincs esélyük: így a stábjában is felüti fejét a fegyelmezetlenség, a kételkedés és a félelem. Lenn a táborban Saigo, az egyszerű közkatona nemcsak a támadástól fél: saját felettesei embertelenségét sem könnyű túlélnie. Ám amikor megkezdődik a partraszállás, a tábornok és a közlegény is rátalál magában arra a bátorságra, amit addig hiába keresett.

A Remény Bajnoka

[Cinderella Man]
amerikai életrajzi dráma, 144 perc, 2005

rendező: Ron Howard, Cliff Hollingsworth
író: Cliff Hollingsworth
forgatókönyvíró: Cliff Hollingsworth, Akiva Goldsman
operatőr: Salvatore Totino
díszlettervező: Gordon Sim
jelmeztervező: Daniel Orlandi
zene: Thomas Newman
producer: Brian Grazer, Ron Howard, Penny Marshall
látványtervező: Wynn Thomas
vágó: Daniel P. Hanley, Mike Hill

szereplő(k):
Russell Crowe (Jim Braddock)
Renée Zellweger (Mae Braddock)
Paul Giamatti (Joe Gould)
Craig Bierko (Max Baer)
Paddy Considine (Mike Wilson)
Bruce McGill (Jimmy Johnston)
David Huband (Ford Bond)
Connor Price (Jay Braddock)
Patrick Louis (Howard Braddock)

Jim Braddock legenda. Az amerikai nemzet bálványa, aki egy olyan korban kapaszkodott fela csúcsra és hódította el a világbajnoki övet, amikor egész Amerika padlón volt. Fontos része volt abban, hogy a nemzet talpra tudott állni a nagy gazdasági válság után. Példát mutatott az embereknek kitartásból, elszántságból és küzdeni tudásból. Megmutatta, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, amelyből ne lenne kiút, a súlyos sérülést követő mélypontról is föl lehet emelkedni.

Az emberek biztosak voltak benne, hogy Braddocknak semmi esélye a kőkemény Max Baer ellen. Azzal nem számoltak, hogy ő valami másért is küzd, célja nem csak az ellenfél legyőzése. Azért vette fel újra a kesztyűt, hogy visszaszerezze önbecsülését és családja méltóságát. A lecsúszott, nap mint nap megalázott munkanélküliből, aki tegnap még segélyért állt sorba, újra ünnepelt bokszoló, példakép lett. A mesébe illő győzelem arra emlékeztette az egyszerű, nyomorban tengődő embereket, hogy létezik egy világ, ahol a gyengék és kitaszítottak nemcsak túlélik a nehézségeket, hanem felül is tudnak kerekedni elnyomóikon.

Egy Gésa Emlékiratai

[Memoirs of a Geisha]
amerikai filmdráma, 145 perc, 2005

rendező: Rob Marshall
író: Arthur Golden
forgatókönyvíró: Robin Swicord, Doug Wright
zeneszerző: John Williams
operatőr: Dion Beebe
díszlettervező: John Myhre, Gretchen Rau
jelmeztervező: Colleen Atwood
producer: Lucy Fisher, Steven Spielberg, Douglas Wick
vágó: Pietro Scalia

szereplő(k):
Ziyi Zhang (Sayuri Nitta)
Gong Li (Hatsumomo)
Michelle Yeoh (Mameha)
Ken Watanabe (elnök)
Kôji Yakusho (Nobu)
Kaori Momoi (O-kami)
Youki Kudoh (O-Kabo)

1929-et írunk. A kilencéves Chiyot egy szegény halászfaluból eladják szülei egy kyotoi gésa-háznak. A kislány kegyetlen bánásmódban részesül a ház tulajdonosai és a főgésa Hatsumomo révén. Akaraterejét azonban nem sikerül megtörniük, s miután Hatsumomo riválisa, Mameha a szárnyai alá veszi, Chiyoból Sayuri néven legendás gésa válik.
Megtanul minden művészi és társadalmi fogást, ami ahhoz szükséges, hogy érvényesülni tudjon abban a világban, ahol ezentúl mozognia kell: a gazdagok, kiváltságosok és politikai csatározások világában. Bár Sayuri kék szemei kora legbefolyásosabb férfiúit bűvölik el, valódi szerelme elérhetetlen távolságban van tőle. Ráadásul a történelem is utoléri a gésákat: második világháborúval Japán alaposan megváltozik..

Bin-Jip - Lopakodó Lelkek

dél-koreai-japán romantikus dráma, 88 perc, 2004

rendező: Kim Ki-duk
forgatókönyvíró: Kim Ki-duk
operatőr: Seong-back Jang, Jang Seong-Back
zene: Slvian
látványtervező: Chungsol Art
vágó: Kim Ki-duk

szereplő(k):
Hyun-kyoon Lee (Tae-suk)
Seung-yeon Lee (Sun-hwa)
Hyuk-ho Kwon (Min-gyu)
Jin-mo Ju (Cho)
Sung-hyuk Moon (Sung-hyuk)
Jee-ah Park (Jee-ah)
Jeong-ho Choi
Mi-suk Lee

Egy hajléktalan fiatalember minden reggel motorjával járja a várost, és szórólapokat tesz ki a házak ajtajára, hogy este betörjön oda, ahol nincsenek otthon - azaz nem mozdították el a kitett hirdetéseket. A célja nem a vagyonszerzés, mindössze szállást keres, ahol meghúzhatja magát éjszakára. A fiú a "szíves vendéglátásért" cserébe még fizet is, hiszen másnap reggeli távozása előtt kimos, kitakarít és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Az élete akkor változik meg gyökeresen, amikor találkozik egy gyönyörű és gazdag nővel, aki tönkrement, boldogtalan házasságban él. A fiú később megmenti a nőt a férj karmai közül. Kettejük egészen furcsa kapcsolata kezdődik el ekkor. Szótlanul járják a nagyváros utcáit, s ugyanazt a rituálét folytatják ketten, mint addig a fiú csinált egyedül. Nem szólnak egymáshoz, nem szólnak máshoz sem, mégis hihetetlen mélységű kapcsolat alakul ki közöttük, amely többet ér minden szónál. A rendező hihetetlen érzékkel és fantasztikus képekkel ábrázolja ezt a különleges, megható, lenyűgöző kapcsolatot.

Isten Városa

[Cidade de Deus]
brazil-francia filmdráma, 125 perc, 2002

rendező: Fernando Meirelles
író: Paulo Lins
forgatókönyvíró: Bráulio Mantovani
zeneszerző: Ed Cortes, Antonio Pinto
operatőr: César Charlone
jelmeztervező: Bia Salgado, Ines Salgado
producer: Andrea Barata Ribeiro
látványtervező: Tulé Peak
társrendező: Kátia Lund
vágó: Daniel Rezende

szereplő(k):
Alexandre Rodrigues (Buscape)
Matheus Nachtergaele (Sandro Cenoura)
Seu Jorge (Mane Galinha)
Leandro Firmino da Hora (Ze Pequeno)
Philippe Haagensen (Bene)
Johnathan Haagensen (Cabeleira)
Douglas Silva (Dadinho)

A cselekmény Rio de Janeiro nyomornegyedének szegények lakta utcáin zajlik. Két különböző utat bejáró fiú útját követi nyomon 15 éven át, a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Az egyikből fotós lesz, a másikból drogdíler. A film rövid történetek sorozatán keresztül mutatja be életútjukat, melyekből sokszor igen rövidre sikeredett sorsok rajzolódnak ki. Az Isten városa főszereplője nem egy személy, hanem egy hely. Az Isten városa egy hatvanas években elkezdett, szegényeknek épült lakótelep, amely a nyolcvanas évek elejére Rio de Janeiro egyik legveszélyesebb városrészévé vált.

A hely történetét a film jónéhány szereplő sztoriján keresztül meséli el. Ám mindent a narrátor nézőpontjából látunk: Buscape egy szegény fekete srác, aki túl törékeny és félős ahhoz, hogy bűnöző legyen, ugyanakkor túl okos ahhoz, hogy megelégedjen valamilyen alulfizetett munkával. Olyan erőszakos környezetben nő fel, ahol nem sok esélye van. A fiú azonban rájön, hogy más szemmel, egy művész szemével láthatja a valóságot: profi fotós lesz belőle. Számára ez jelenti a megváltást...

Nem Buscape a film igazi főhőse. Nem ő mozdítja előre a cselekményt. Nem ő hozza meg azokat a döntéseket, amelyek meghatározzák a fontosabb események láncolatát. Az élete ugyanakkor szorosan kapcsolódik ahhoz, ami a filmben történik, és az ő életszemléletén keresztül értjük meg egy látszólag soha véget nem érően erőszakos világ emberségét.

Harcosok Klubja

[Fight Club]
amerikai filmdráma, 139 perc, 1999

rendező: David Fincher
író: Chuck Palahniuk
forgatókönyvíró: Jim Uhls
zeneszerző: The Dust Brothers, Howard Shore
operatőr: Jeff Cronenweth

szereplő(k):
Edward Norton (Jack)
Brad Pitt (Tyler Durden)
Helena Bonham Carter (Marla Singer)
Meat Loaf (Robert Paulson)
Jared Leto (Angel Face)
Zach Grenier (Boss)

Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos szervezet működik: ha egy éjjel az utca összes nyilvános telefonja összetörik, ők jártak ott; ha egy köztéri szobor óriás fémgömbje legurul talapzatáról, és szétrombol egy gyorsétkezdét, az az ő művük; ha egy elegáns bank parkolójának összes autóját rettentően összerondítják a galambok - az sem véletlen. Vigyáznak a leveleinkre, átveszik telefonüzeneteinket, kísérnek az utcán: és még csak készülnek a végső dobásra: a nagy bummra... Pedig az egészet csak két túlzottan unatkozó jóbarát találta ki: azzal kezdték, hogy rájöttek, nincs jobb stresszoldó, mint ha alaposan megverik egymást. Pofonokat adni jó. Pofonokat kapni jó. Számukra ez a boldog élet szabálya.

A történetet egy jól szituált, de cinikus és kiábrándult fiatalember meséli el. Nevét nem tudjuk, néha Jacknek (Edward Norton) hívja magát. Önismereti terápiás csoportokba jár, mégsem kerül közelebb valódi énjéhez és embertársaihoz. Véletlenül összeismerkedik Tylerrel (Brad Pitt), akiben felfedezi hiányzó tulajdonságait. Tyler egy különös, titkos társaság megalapításával próbál megszállottan úrrá lenni a világ káoszán. A Harcosok Klubjának híre hamar elterjed a túl hamar meggazdagodott menedzser nemzedék tagjai között, akik egyre intenzívebb élményekre várnak. Az egyetlen, aki a két rokonlélek közé ékelődik, egy nő. Marla (Helena Bonham Carter) kétségbe vonja Tyler erőltetetten férfias ideológiáját.

A Lé meg a Lola

[Lola Rennt]
német filmdráma, 90 perc, 1998

rendező: Tom Tykwer
forgatókönyvíró: Tom Tykwer
zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek, Tom Tykwer
operatőr: Frank Griebe
jelmeztervező: Monika Jacobs
producer: Stefan Arndt
executive producer: Maria Köpf
látványtervező: Alexander Manasse
vágó: Mathilde Bonnefoy

szereplő(k):
Franka Potente (Lola)
Moritz Bleibtreu (Manni)
Herbert Knaup (Lolas Knaup)
Nina Petri (Jutta Hansen)
Armin Rohde (Herr Schuster)
Joachim Krol (Norbert von Au)

Manni pénzbehajtóként dolgozik egy meglehetősen sötét ügyletekkel foglalkozó autókereskedőnél. Egy szerencsétlen alkalommal a gondjaira bízott pénznek nyoma vész. Amennyiben nem adja le főnökének a pénzt 20 percen belül - meghal...

Végső kétségbeesésében felhívja barátnőjét, Lolát és a segítségét kéri. Lola természetesen igent mond, és ezzel megindul a rohanás a pénz és Manni élete után...

A Remény Rabjai

[The Shawshank Redemption]
amerikai filmdráma, 142 perc, 1994

rendező: Frank Darabont
író: Stephen King
forgatókönyvíró: Frank Darabont
zeneszerző: Thomas Newman
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Elizabeth McBride
producer: Niki Marvin
executive producer: David V. Lester, Liz Glotzer
látványtervező: Terence Marsh
vágó: Richard Francis-Bruce

szereplő(k):
Tim Robbins (Andy Dufresne)
Morgan Freeman (Ellis Boyd Redding)
Bob Gunton (Warden Samuel Norton)
William Sadler (Heywood)
Clancy Brown (Hadley kapitány)
James Whitmore (Brooks Hatlen)
Gil Bellows (Tommy Williams)
Larry Brandenburg (Skeet)
Paul McCrane (Guard Trout)

1946-ban egy Andy Dufresne nevű bankárt - noha makacsul hangoztatja ártatlanságát - kettős gyilkosság elkövetése miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Dufresne egy Maine állambeli büntetés-végrehajtó intézetbe kerül és hamar meg kell ismerkedjen a börtönélet kegyetlen mindennapjaival, a szadista börtönszemélyzettel, a szinte elállatiasodott rabokkal. Azonban Andy nem törik meg. A bankéletben szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét és azzal, hogy elvállalja egyik rabtársa illegális akcióiból származó bevételeinek könyvelését, kivívja "társai" elismerését is. Cserébe viszont lehetőséget kap a börtön könyvtár fejlesztésére, ezzel némi emberi méltóságot csempészve a keserű körülmények között élő rabok mindennapjaiba.

A film Stephen King kisregénye alapján készült.